Hétfő, 2017. december 18.
AUGUSZTA napja
Menü

Éjjeli őrjárat

Péntek, 2015. február 20. | Deák Zsombor

Nagy lokálkritika: GCafé


Nagy kávézó és kocsmakritika. Nemcsak mi szavaztunk. Te is megteheted. Csak görgess türelmesen.

Poros utca, szürke környezet… A hétköznapok zaja háttérbe szorítja a méltán híres és hírhedt pontot.

Bensőséges hangulat, nyugodt, mégis izgató érzés. Cégér? Miről beszélünk? Minek kellene hirdetőtábla egy olyan (ismert) helynek, mint a GCafé.

A nappal kávézóként funkcionáló csendes hely valójában egy csomópont. Kiknek? Mindenkinek… De mégsem, sokkal inkább a kinti zajtól zavarodott embereknek, akik futva menekülnek a hétköznapok mocskából; a pihenni vágyóknak.

Éjjelente persze más arcát mutatja a hely. Nyüzsgő, bódulni, vagy egyszerűen csak barátkozni vágyó személyekkel telik meg. Sokak számára itt nem egy helyről, nem egy kocsmáról vagy kávézóról beszélünk, sokkal inkább egy személyiségről. Egy sokat megélt és látott, ráncosodó, dohányfüsttel átitatott téglaruhás, rekedtes hangú, aranykorát élő férfiról, aki állja a sarat, felveszi a harcot stílusvadász szórakozóhelyekkel. És ha nem is tiporja őket a földbe, de helytáll: büszkén, visszahúzódva…

A Cuza Vodă utca 33 szám alatti kapualjba lépve különleges, művészi világ tárul elénk. A szürke vakolatot érdekes színes ajtók díszítik. A kávézó nyári kertjében – mert ilyen is van – a tűzfalon stílusos festmény fogad. A bejárathoz érve egyedi szélfogó függ a mennyezeten: ezerarcú ember?! A belső tér fiatalos, mindenütt emlékek, poszterek takarják a dohányfüsttől megsárgult falat.

Az információ áradatával labirintusként küzd meg az olykor eltompult elme. Megannyi esemény, mérföldkő a G. történetében. A kopott hajó parkett hű szolgának bizonyult a hosszú, nehéz évek alatt. Picit megszürkülve, itt ott hiányosan, mégis megbízhatóan nyújt biztos talajt a megfáradtak talpa alatt. Az ember már-már úgy érezheti, hogy hazaért: a nagy lakás beosztása változatlan: előszoba (a szó szoros értelmében), mosdók (érdekes/ötletes képekkel pimaszul szimbolizálva a nemek közti különbséget), nappali, benne a bárpulttal és átjárós szobák (amelyek kiállításoknak és különféle eseményeknek szoktak helyszínt biztosítani). A kávézó délelőtt 10 órakor nyit, kissé későn, hisz a reggeli kávézókról lekésik, de éjfélig, hétvégenként pedig hajnali 2 óráig tart nyitva.

Kávé, dohány és áporodott alkoholillat mindenütt. Ezt lágy blues és dzsessz tompítja – mindkettő hozzátartozik a helyhez, olyan mintha testvérek lennének.

A pincérsrác viszonylag gyorsan jön, viszont nem hoz itallapot… Rátér a lényegre. Meglepődve, néz, amikor nem a rendelést diktálom, hanem az itallapot kérem.

Komor világából kiszakadva, készségesen hozza az itallapot, majd hosszú időre eltűnik. Ami végülis sokkal jobb, mintha a nyakamba lihegne és szúrós tekintettel jelezné, hogy: na mondjad már mit hozzak. És legalább van időm átfutni az árakat és a kínálatot. Egyetemista zsebhez van szabva minden, nincs két tucatnyi sörféle, de az alapok ott vannak, akárcsak a tömény italokból. Az árak teljesen rendben vannak, egyiktől sem esik le az ember álla.

Közben jön a pincér, gépiesen felveszik a rendelést. Választásom a kávézó specialitására a G. Caffé-ra esett, ami annak ellenére, hogy nagyon finom és díszes volt, meglepetést okozott. Az itallapban ugyanis nem volt feltüntetve hogy alkoholt tartalmaz ez a kávékülönlegesség.

Dél körül a kávézó kihalt volt. Kisebb csoportokba tömörülve jó barátok beszélgettek. Egyedül ültem az egyik ‘átjárós szobában’. A pincérek is inkább az estére készítették elő a készleteket.

A több ezer ember, aki itt megfordult, hagyott magából valami megfoghatatlant ezen a helyen. Valami olyat, ami miatt visszatér újra meg újra, legyen szó turistáról, vagy tősgyökeres vásárhelyiről. A több ezer lélekdarabka szilánkjaiban rejlik a hely varázsa, titokzatossága…

Mi 3,2 pontot adtunk a Gé-nek.
 
Külalak: 2
Kiszolgálás: 3
Árak: 5
Választék: 3
Hangulat: 5
Ülőhelyek kényelmessége: 1
Zene: 4
 
Te hogy látod?