Csütörtök, 2017. május 25.
ORBÁN napja
Menü

Éjjeli őrjárat

Kedd, 2015. március 24. | Deák Zsombor

Állt a bál, a riói karnevál!


Ötödik alkalommal szervezték meg a hétvégén Marosvásárhelyen a Városi Gólyabált. A szervezők és résztvevők a riói karnevál pompás, szemet kápráztató, pörgős-táncos hangulatát idézték meg városunkban. A tíz gólyapár Marosvásárhely híres, vagy éppen hírhedt líceumainak magyar tagozatát képviselte. Milyen más épület adhatott volna otthont e nemes rendezvénynek, semmint a Kultúrpalota?!
 
 
Szombaton délután a főtér legszebb részén felbolydult az élet, és mint a hangyák, kezdtek özönleni a marosvásárhelyi fiatalok a híres, Bernády által építettet palota fele. A büszke szülők és nagyszülők, dagadó mellel foglaltak helyet a nézőtéren és gondolataikba merülve, álmodozó tekintettel nézték a támogatók névsorát vetítő szlájdsót. Az elveszettnek tűnő fiatalok egyedül vagy csoportokba verődve, a palota előterében kerestek ismerős arcokat, ezzel bizonyítva társaiknak szociális hálójuk végtelenségét. A nagy nyüzsgést a fények elhalványulása megszakításra kényszerítette, majd kezdetét vette a fergeteges hangulatot ígérő műsór. Az már a sors furcsa fintora volt, hogy a palota belsejét díszítő monumentális orgona több száz sípja a „közkedvelt” trikolór fényeiben pompázott. 
 
 
A szervezők felé nyilvánított köszönet és a zsűritagok bemutatása után, következtek a szárnyukat bontogató kilencedikes gólyák. Picit esetlenül, botladozva, de annál nagyobb mosollyal az arcukon hozták lázba a nagyérdeműt a forró hangulatú brazil tánccal. Az esemény koncepciója szerint minden gólyapár egyéni, a témához kapcsolódó bemutatkozó produkciója mellett, két ismeretlen feladattal is meg kellett birkózzon. Az egyéni előadásokat egy bemutatkozó film előzte meg. A produkciók kisebb nagyobb technikai malőrökkel, vicces vagy éppen kínos szituációkkal varázsoltak mosolyt, illetve és hangos hahota-hullámokat váltottak ki a közönség soraiban. A lelátók között megszaporodtak a preferált csapatok gólyáinak nevét viselő szurkolótáblák. A produkciókat megelőző filmecskéket túlkiabálva, az iskolák rajongótáborai jelezték jelenlétüket. Az első váratlan próba, amivel a csapatok tagjainak szembe kellett nézniük, valójában egy tíz tételből álló kvízjáték volt, amelyre harminc másodperc alatt kellett válaszoljanak a „reménységek”. Volt akinek jobban mentek a kérdések, de akadtak olyanok is, akik az izgalom hevében érdekes, elgondolkodtató, de mindenképpen nevetséges kombinációkat hoztak ki például országok fővárosainak (ők voltak a földrajztanárok „kedvencei”). Velük álltak versenyben, bátorságukkal “megszégyenítve” a másik csoportot, a magyartanárok„kedvencei”, akik pimasz lazasággal vágták rá, hogy A kőszívű ember fiai-t, nemzetünk hőse, Petőfi Sándor írta. A második próbatétel sokkal inkább az ügyességre, mintsem a tudásra alapozott. A párok egyike - nagyrészt a lányok -  fején fülhallgatóval kellett kitalálja, hogy gólyatársa milyen zeneszámot próbál pantomimjátékkal elmutogatni. Eget rengető hasalások és hasi izomlázat okozó nevetések dübörögtették meg a Kultúrpalota ódon falait. 
 
 
A verseny végére mind a fiatal, „megpróbáltatott” gólyák, mind pedig a nézőtéren izguló barátok, családtagok, vagy éppen kritikusok is elfáradtak. Az eredményhirdetés is váratott magára, addig fiatal lányok érdekes, ősi időket idéző barlangtánca dobogtatta meg főként a férfi nézők szívét. A népszerűségi díjat: Radu Enric és Vescan Annamária, az Elektromaros Iskolaközpont képviselői zsebelték be. A bronzérmet Tóth Blanka, az Unirea Nemzeti Kollégiumból és Birizdó Szabolcs, a Református Kollégiumból vihették haza. A második helyezett: Darkó Réka, a Református Kollégium képviselője és Lengyel Gábor, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum növendéke nyerte el. A pódiumra, Vásárhely két nagy riválisának képviselője: László Otília, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum gólyája és Varga Norbert, az Unirea Nemzeti Kollégium csemetéje állhatott fel.
 
 
Fotók: Facebook.com/Városi Gólyabál