Dosztojevszkijnél nagyobb feministát sose olvastam – Beszélgetés Király Kinga Júlia íróval

Nemrég egy több állomásos író-olvasó találkozón vettél részt Láng Zsolttal, Kukorelly Endrével és Murányi Sándor Olivérrel, a Kalligram kiadó szerzőjeként. Összegeznéd a körút tapasztalatait?

Egy-egy ilyen turnénak, túl azokon a találkozásokon, amelyek a tulajdonképpeni célját is jelentik, mármint az olvasók megszólítása, a hangos irodalom érvényessége, vagy csak szimplán az irodalomé, mindig van személyes hozadéka. A kiadó mint műhely köré ott és akkor csoportosult szerzők néhány napra belelógnak egymás életébe, kiderül, ki szereti a bokszot, ki melyik napszakban gyújt rá először, ki meddig bírja az éjszakázást, akarja-e bírni egyáltalán, vagy hogy a felmerülő vitákban mennyire vagyunk rugalmasak, meddig tolhatóak a határok, hol ér véget a narcisztikum, véget ér-e valahol. A négy férfi mellett eleinte én is férfinak akartam érezni magam, de aztán belefáradtam. És ez a lelazulás kimondottan jót tett az irodalmi fellépéseknek. A színpadi kitettségben nagyobb lemeztelenedést eredményezett, mint a magánbeszélgetésekben, ami utóbbiakra is pozitívan hatott. A karaván négy helyszínén más-más közönséggel találkoztunk, ezáltal az önmegújítás kényszere is felmerült mindannyiunkban, a megszólíttatás, a párbeszéd érdekében, számomra a legpregnánsabb a sepsiszentgyörgyi felolvasás volt, amikor Láng Zsolt Bestiárium-részlete teljesen megváltoztatta az előre eltervezett menetrendet, valójában tökéletes végszót adott a készülő új regényemhez, amit akkor próbáltam ki először közönség előtt.

Mit lehet kezdeni szerinted a “női irodalom” kifejezéssel?

Nem tudom, mit lehet kezdeni a “női irodalom”-mal. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy kell-e kezdeni vele valamit. Számomra fontos a saját nyelv kialakítása, aminek eredője, hogy nő vagyok, viszont kanonizálni, elmozgalmárosítani paradoxon lenne, mert azzal épp a szöveg irodalmiságát vonnánk kétségbe. A jó irodalom számomra mindig is az érvényes elbeszélői optikán állt vagy bukott. Nem kell világjobbítónak lenni ahhoz, hogy az ember világokat kreáljon. Azt a tényt, hogy többezer éves írásbeliségünkben a prófécia szentsége, hogy Szent Ágoston idézzem, szakállas írnokoknak adatott meg, nem fogja elsatírozni a hadba szerveződés, az önszegregáció, de még a feleselgetés sem. Hiszek az egyensúlyban mint az univerzum szervezőelvében, de a kvóták megteremtését művinek tartom, holott épp az egyensúlyt lennének hivatottak szolgálni. Ez a törekvés csak újabb satírozást, maszatolást teremtene. Ezen kívül nem mindig a kontemporaneitás a jó irodalom mérföldköve. Ezrek nyáladzanak ponyvák felett, mert brandekké vált szerzőket gúláznak fel a könyvesboltokban. Félő, hogy a női szerzőség hitszónokai is ehhez hasonló népszerűségben akarják mérni az érvényességüket. Az megint más kérdés, hogy hiszek-e a feminista olvasatban és -módszerben, a gender-kutatásban. Igen, abban hiszek. Szeretem Kristevát, Helène Cixoust, a női logosz attribútumaival kapcsolatos kutatásokat, de ettől még ki merem jelenteni, hogy Dosztojevszkijnél nagyobb feministát sose olvastam. Az nem működik, hogy vagyok én meg én, a világ pedig sehol. Márpedig a kikényszerített női szerzősködésben lépten-nyomon ezt látni.

Miben másabb egy nem-erdélyi kiadónál megjelenni?

Sokat beszélgettünk a körút során erről az erdélyi vs. nem-erdélyi megjelenésről. Mindaddig, amíg az erdélyi kultúra zártként határozható meg, vagyis amíg nem tud felnőni egy befogadó szintre, amíg nekifeszül valaminek, ahelyett, hogy a rugalmasságban fedezné fel a számára oly fontos megőrzést, megőrződést, magától értetődő, hogy az otthoni-itthoni szerzők a nyitást fogják választani. Ami esetenként más-más magyarországi kiadóhoz való átszerződést jelent. Elméletileg a magyar íróknak tízmilliós piaca van. A gyakorlatban viszont elenyésző ez a szám. Nem mintha matematikai esélyekben kéne számolni a megmérettetést. A személyes megújulás szempontjából viszont igenis fontos. Az ember óhatatlanul azonosul, átír legbelül dolgokat. Újraértékeli a belső térképen a centrum és periféria fogalmát. Nem helyhez köti például az alkotói hátteret. Megismerkedik kiadói profilokkal. Nem csupán futólag üdvözöl pályatársakat. Átformálódik. Tágul a dialogikus tér. Miközben persze újra és újra rákérdez önnön lényegére. Utóbbi nagy hajtóerő az írás során.

Min dolgozol mostanában?

Mostanában az új regényemen dolgozom. Ez egy emigációpróza, két nemzedék szemszögéből, nem annyira szocio-megközelítésben, inkább az énhez és testhez való viszonyokról szól. És fordítom, amikor tudom, Giambattista Basile Pentameronját.

Szerinted ki fogja megnyerni az ukrán-lengyel közös rendezésű Európa Bajnokságot? Miért gondolod így?

Régebben nagy focirajongó voltam, most is, csak a világtornákat leszámítva már nem követem. Az elmúlt vébén a spanyoloknak szurkoltam, bár úgy rémlik, annyira nem voltak jók, hogy megérdemelten nyerjék a világkupát. Azelőtt a Rudi Völler által összeállított fiatal német válogatottat is kedveltem. Jó lenne, kicsit historikusan nosztalgiázva, ha végre az angolok is előállnának egy ütős csapattal. Hogy most ki fogja nyerni? A hollandok szoktak meglepetéseket okozni. Az oroszok is. Így kapásból kettőre tippelnék, ha lehet: a spanyolok nyerik, vagy az angolok.

(Szabó Róbert Csaba)

KIRÁLY Kinga Júlia író, műfordító. 1976-ban született Marosvásárhelyen. Könyvei: Madame Scheisse szoknyája, Magnus (Mentor, 2002.) A rothadás esztétikája (Mentor, 2006.); P. Lujza: Útvesztő alig eltévedt kislányoknak (regény). (Mentor, 2007.); A test hangjai (ledérkönyv) (Kalligram, 2011.).

Kategória: Litera-túra | A közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>